Tátika vára
„Tátika, mint egy korona
Feltéve a tetőre,
Büszkén állott s nézett alá
A földre és időre:
Változott ez évek óta
Körülötte, alatta;
De a várnak nem árthatott,
A tatár sem bánthatta.”
(Kisfaludy Sándor)
Zala megye észak-keleti csücskében a Szántói-medence északi lezárásaként, Zalaszántó településtől északkeleti irányban, annak határában találjuk a vadregényes időkből származó, mai is szemmel jól kivehető, kelet-nyugat irányú hegygerincen húzódó, Tátika vár (felső-vár) romjait. A fellegvárat medvehagymával, több mint 100 éves ősbükkös, 200 éves gyertyános és kocsányos tölgyes erdei út mentén egy 413 méter magas vulkanikus bazalt hegycsúcson a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén érjük el. Meg kell említeni a Tátika vártól északnyugatra, az alatt, ~ 320 méter magason, található [mára alig kivehetően] a valamikor nagy alapterületű, három részre tagolt, korai alsó- Tátika várat is a Szent kereszt sziklánál. A közel múltban felfedezett harmadik erődöt (!?) az ún. középső- Tátika várat a Tátika fellegvártól északkeletre, tőle 600 méterre találjuk [mára alig láthatóan], melyet a források Asszonyvár (castelum) néven említenek és a 373 méter magas Farkas-hegy magaslatán találjuk.
Zalaszántó történelme a hosszú, vérzivataros évszázadokon át szorosan összeforrt a Tátika várak históriájával. A szájhagyomány szerint település egyik legöregebbnek tartott régi, füstös konyhás házából, a „Citra” féle boszorkányházból, még alagút is vezetett egykor, egyenesen fel - a Tátika fellegvárba -, amely talán a török időkből származhatott.
A Tátika hegyet két egymás utáni bazaltömlés hozta létre, tekintettel arra, hogy az alsó és a felső rész anyaga különbözik egymástól. A hegy és környéke fontos stratégiai pont volt már az őskortól kezdve. A Tátika, középkori elnevezésén Várad/Wárad hegy lábánál a várba vezető út mentén, a Várréten és Hamvaserdőben egy vaskori erődített telepen, tumulusok (halomsír), találhatóak. A néphit tévesen ezeket „török-hagyás” néven tartja számon tekintettel arra, hogy a törökök, Tátika várát ezekről a halmokról ágyúzták volna. A hegy ottani bazaltkő szikláinak első beazonosítható lakói az illírek voltak, akik kedvelték a magasabb térszinteket.
A honfoglalás kori nemzetségekre - vidékünkön - több településnév emlékeztet: Tátika, Tekenye, Tomaj, Tűrje, Szalapa, Tördemic. E nemzetségek az említett vidékeken ugyancsak kiterjedt szállásbirtokokkal rendelkeztek. A fejedelmek idején, az Árpádok alatt az egész Szántói-medencét és a körülötte levő hatalmas erdőségeket birtokló Thadeuka/Tátika nemzetség elveszítette vezető szerepét.
A vár nevét a hatalmas Thadeuca/Tátika nemzetség Thadeuc/Thade nevű korai, ismert birtokosáról származtatják, aki már a tatárjárás ideje előtt jóval, talán már 1200-1230 között építtet, magának egy korai, szikla erődítményt egy (alsó- ) Tátika várát, a Várad hegy tövében. Innen kiindulva fosztogatott, és pusztított a környéken, rossz indulata olyan tettekre ragadta, melyek aztán nemzetségének romlását okozták.
A tatárjárás zűrzavaros anarchiában 1242. év környékén Kaplony/Ják nemzetségű Zlaudus akkori pozsonyi prépost, később veszprémi püspök magánbirtokai között számon tartott Zamptov/Szántó [mai elnevezésén Zalaszántó] birtokát fegyveresen feldúlva, az egyház népeinek elpusztítása miatt 80 magyar-márka kárt okozott.
A kárt szenvedett Zlaudus egyházfő Szántó és később Erek birtok erőszakos pusztítása (birtokviszály) miatt IV. Béla királyi ítélete értelmében a Tátika nemzetségtől (Lukács fia Guthalumtól) a Várad hegyet, és annak egyik alsó fennsíkjának kiugró meredélyén emelt korábbi keletkezésű alsó- Tátika várát kapta meg. Ez a magánvár azonban nem azonos a ma ismert várral, amely az említett hegyen, Hidegkút település felett, de a felső vár alatt helyezkedik el.
1246-ban IV. Ince pápa a magyar érsekeket levélben intette, hogy várakat építsenek. 1248-ban IV. Béla király a tatárjárás tapasztalatai alapján elrendelte, hogy a koronájának alávetett egész területén, az alkalmas helyeken kővárakat emeljenek.
Ennek segítségére kőbányákat nyittatott. Ekkor Zlaudus veszprémi püspöknek is engedélyezi, hogy magánbirtokán, erős (felső) kővárat építsen a Szántó felett emelkedett Tátika/Várad hegyén, aki amúgy se tartotta eléggé biztonságosnak az alsó korai várat.
A ma is még látható Tátika vár építése feltehetően a Calanda zalavári bencés szerzetes tervei alapján kezdődött meg. Ebben az időben ugyanis az egyháziak, főleg a (ebben az esetben a közeli zalavári) bencés szerzetesek voltak a várak tervezője és a "kiviteleztetői” is. Az építkezéshez szükséges munkaerőt a püspöki jobbágyok, tehát Szántó falu akkori lakói adták. A bazaltkőből készült új vár a hegycsúcson 1257-ben már állott. [castrum Thadeuka, új erőd nevének pontos eredete mai napig vita tárgya!] A várakat Zlaudus testvérei, Márton mester és Kázmér ispán ezt követően kisajátította. A pereskedés után Zlaudus lelki üdvének biztosításaképpen, fivérei beleegyezésével, IV. Béla a korábbi ítéletet megerősítve a veszprémi püspökségnek adományozta a várakat.
[1257-es oklevélben]
E két erődnek stratégiai jelentősége volt, ugyanis innen ellenőrizhették a két széles völgyben húzódó fontos útvonalakat, a Zágráb felé vezető „nagy utat" valamint a Sümeg-Keszthely tengelyű „ország utat”.
A birtokos életének utolsó éveit a várban töltötte, itt őrizték a veszprémi egyház okleveleit és kincseit is. Zlaudus az új várában emeltetett rezidenciában hunyta le örökre a szemét 1262-ben. A kapzsi rokonok, Márton comes és fiai azonnal rátelepedtek a várbirtokra és annak kincseire, amit csak később, IV. Béla közbenjárására 1266-ban kapott vissza az egyházmegye. Az ítélet alapján a két Tátika várat vissza kellet adniuk és az okozott 5400 márka ezüst értékű kár fejében át kellet engedniük többek között Szántó falut is. 1272-ben V. István király is megerősítette a Tétény nemzetségű Pál veszprémi püspököt Tátika birtokában. 1275-ben Kőszegi Péter lett az új veszprémi püspök. Ezzel Tátika két vára 1289-ig Péter püspök haláláig biztosan, de lehet, hogy egészen 1291-ig az ország legerősebb tartományúri családja érdekkörébe került.
[Kőszegi család címere]
1291-ben Péc nemzetségű Apor mester és fivére, Lukács zalai ispán, a szomszédos Rezi vár urai királyi rendelkezésére hivatkozva elfoglalták a várat és bizonyosan a kezükön lehetet sok éven át. Benedek veszprémi püspök hiába tiltakozott a királynál, nem tudta jogos igényeit érvényesíteni. Apor, III. Endre uralma alatt a legfontosabb méltóságokat viselte, országbíró, majd nádor volt. Az Árpád-ház kihalása után is jól választott. Az Anjou-ház idején már 1304-ben Károly Róbert hívei közt találjuk. Tátika két vára, illetve Rezi egyidejű birtoklásával teljesen lezárhatta a Zsiden (mai elnevezésén, Várvölgyön) átvezető útvonalat, ugyanis a két vár (felső- Tátika és Rezi), a völgy két oldalán, pontosan egymással szemben épült. Apor ezzel az önkényes foglalással annyira összekötötte a két szomszédvár sorsát, hogy későbbi történetük lényegében a Tátika-Rezi-Keszthely uradalom keretében zajlott. 1314. június 25-én a megye közgyűlésének színhelye, amelyet Kőszegi András mester, zalai ispán birtokol.
Anjou-ház zászlója
A hegy magaslatán épült felső- Tátika vár egyik hosszabb ostroma alkalmával, talán az 1289-1319 évek között, megfigyelés vagy ostromlók védelmére építhették az Asszonyvárat a szomszédos Farkas hegyen, amely a mostani várkutató-történész feltevése szerint egy ún. „ellenvár vagy ostromvár” lehetett.
Károly Róbert, az 1321-es hadjáratában visszaszerezte a várat. A földesúri hegyi várak, katonai jelentőségük miatt, az Anjou házi uralkodók alatt királyi tulajdonba kerültek. Hamarosan a király megbízható híveinek adományozta a várakat. 1341-ben, már Meskó veszprémi püspöktől szerzi meg Kál völgyi birtokokért cserébe, pereskedésbe taszítva a két terület lakóit, gazdálkodóit. Ez az utolsó történeti adat 1342-ből, I. (Nagy) Lajos új király uralkodás idején, amiben az egyik alsóbb vár (erődítmény) meglétéről még értesülünk: „superius castrum Tadeuka cum inferiori castro seu munimento''. Ettől kezdve a felső várat az egyetlen Tátikai várként említik a források.
Nagy Lajos uralkodása alatt 1359-1372 között kerülhetett adományként a legbensőbb udvari körhöz tartozó csáktornyai Lackfi főnemesi család tulajdonába. 1378-ban Tátikában lakott Lackfi István (később zalai ispán), Lackfi Dénes fia, István. A Zsigmond király hívei, az ellene való szervezkedéseik (hűtlenség) miatt, lefejeztette a család, vezető két tagját. 1397. március 4-én Luxemburgi Zsigmond elkobozza a Lackfi-birtokokat, köztük Tátika várát is.
A király 1397 májusában Szécsényi Kónya bán fiainak ajánlotta fel, 1399-től királyi birtok, 1401 év elején rövid ideig Eberhard zágrábi püspök és Albeni Péter kezén található, az évben 8020 aranyforintért az ismét királyi várat és Keszthely mezővárost Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azt Szécsenyi Frank országbíró 1403. január 10-i levele szerint Marcali István fiainak Miklós erdélyi vajdának, Dénesnek, a székely ispánnak és Péter mesternek adta tovább zálogba azonnal. 1403-ban a Nádasd nemzetségből származó Gersei Pető János zalai főispáni kinevezésével a Tátika várak várnagyává vált. Zsigmond azonban rövidesen 1404-ben a zálogbirtokot visszavette ugyanezért az összegért a Somogy vármegyei Segesd mezővárosát adta a Marcaliaknak. 1406-ban ismét Albeni Eberhard, ekkor már váradi püspök és rokonai kezén található. A várat a püspök unokaöccse, Albeni Péter lakja és alakítja át földesúri uradalmi központtá. Királyi birtok alapján 1419-től János veszprémi püspök, majd 1422-től a Gersei Pethő János és László kezén találjuk zálog vagy adomány címén. 1426 júniusában, de október 7-én megerősítve Zsigmond király Szentgyörgyi Vince (Wyncze) Bálintnak a királyi kamara ispánjának és fiainak zálogba adja Tátika várát összes tartozékaival és javaival együtt a tőlük kölcsönvett pénzösszeg fejében.
1429. október 4. Zsigmond király, Marcali Dénes volt szlavóniai bán fiainak zálogba adja Tátika várát tartozékaival együtt 2000 forint tiszta aranyért azzal, hogy ők 6345 forintot tartoznak még fizetni Szentgyörgyi Vince Bálintnak és fiainak, akik 1431-ben ismét szerepet kapnak a vár sorsában.
1435 júniusában az uradalmat viszont 3100 forintért a Gersei Petőknek zálogosította el. Még ugyanabban a hónapban Ivánka és György korbáviai grófoknak elzálogosította 2000 aranyért. Az elkobzott birtokaik közül Tátika várát különböző zálogbirtokosok után a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg egyszer 50 majd 460, majd 100 forint zálog ellenében, de véglegesen 1437-ben, s ettől kezdve a vár pusztulásáig az ő kezükben találjuk.
Gersei Pethő család ténylegesen azonban csak 1438-ban vált tulajdonossá. Habsburg Albert király, Gersei Pethő János fiai, Pető (Péter) és László zalai és vasi főispánok még Zsigmond uralkodása idején (török ellenes és a husziták valamint táboriták elleni hadjáratban, Németországban, Lombardiában, Tusciaban és Itália más részein teljesített szolgálataiért) szerzett érdemeik elismeréséül, és Albertnak a magyar korona megszerzése körül tett szolgálataikért Erzsébet királyné tudtával, az országnagyok tanácsára nekik adományozta - és a korábbi Zsigmond király adományozást megerősítve - a Zala vármegyei Tátika várat és annak tartozékait. Tátika várához tartozott ekkor a hegy lábánál található Hydegkwt/Hidegkút útvám [tributum viad] megfizetésére jogosító vámhely, amely 1474-ig bizonyosan működött.
A tátikai uradalom központja a Tátika vár a Pethők lakhelyeként az 1440-es évektől sokkal több, mint egy vár a többi közül, politikai és gazdasági hatalmuknak centruma. A várban nagyon sok családtag (részbirtokos) lakott több mint egy évszázadon keresztül, akik mindannyian kötelezve voltak a vár fenntartására.
Albert király halála után Ulászló törvényesen megválasztott és megkoronázott király oldalán állt a köznemességből ekkor kiemelkedett Pethő család, amely későbbiekben a megye történetének megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
Gersei Pethő Miklós a család akkori [1458] feje a kiterjedt Zala, Vas és Fejér megyére kiterjedő tartományait a Tátika várból irányította 1499-ig.
Közben a XV. század során végig, az előző tulajdonosok, akik kölcsön és zálog fejében bírták Tátikát, próbálták visszaszerezni a várat birtokjogi (peres) úton, de minden esetben eredménytelenül. Gersei Pethő Miklós királyi lovászmester és vasi, zalai ispán, Hunyadi Mátyás idején királyi pohárnokmester és királyi hadvezér.
Minden szempontból megerősödve, 1466 március 23-át megelőzően Gersei Pethő Miklós és György megbízásából a környező településeken (Rezi, Szántó stb.) élő, várbirtok „jobbágysereg” földesúri hatalmaskodás alkalmával, egy más településen lévő kúriát feltörtek, és kifosztották, ott terményeket szereztek és állatokat hajtottak el, sok jobbágyat súlyosan megvertek és az asszonyaikat lovak szügyével „trucidálták”. A jobbágyok javait valamint borait (Thathyka) várába vitték összesen több mint 1000 arany forint kárt okozva.
[A középkori hatalmaskodás (factum potentiale) - amely az egyik leggyakrabban elkövetett bűncselekménye volt - végrehajtásának számtalan indoka és formája létezett. Éjszakai cselvetések, utazók megtámadása, falvak felgyújtása, emberrablás, különböző épületek kifosztása, a birtok határainak erőszakos megváltoztatása, sőt időnként valóságos várostromok jellemezték a békésnek egyáltalán nem mondható hétköznapokat. A hatalmaskodás ebben az esetben is a váruradalom birtokosának, az akkori földesúrnak a céljait tükrözte, de mint minden esetben a „piszkos munkát” a teljes elnyomás alatt szenvedő jobbágyokkal végeztették el, az akkori nagyúri akarat szerint.]
1490-ben a Pethő család felosztotta a megszaporodott birtokait és Tátika és a hozzá tartozó törzsbirtok Gersei Pethő Jánosnak és Miklósnak jutott.
[Gersei Pethő címer II. Ulászlótól kapott armálisban]
1491 június 28-án Gersei Pethő János, II. Ulászló király nevében, Habsburg Miksa német király ellen verbuválva meghagyta a nemeseknek, comeseknek, bíráknak s mindezek helyetteseinek, hogy jobbágyaik fegyveresen és kapákkal felszerelve jelenjenek meg Tátika vára alatt. Mindenegyes falu bírája mansionként egy embert tartozott adni. Amennyiben a jobbágyok, megjelenni vonakodtak, javaikat elvehették (deportari faciemus). Feltehetően erre, Kinizsi Pál még német kézen lévő várak felszabadítására toborzott sereg hadjáratainak a támogatásához vált szükségessé.
Tátika elvesztése a korai tulajdonost, a veszprémi püspökséget is gazdaságilag érzékenyen érintette, így több ízben, 1459-ben, 1485-ben, 1494-ben majd 1538-ban a „menedékvárnak" vagy „mellékrezidenciának" titulált és a hozzá tartozó szépen jövedelmező birtokokat próbálta visszaszerezni, de az mindannyiszor eredménytelenül.
Az egyik ilyen akció során1494-ben ifj.Vitéz János veszprémi püspök, hogy elérje a vár átadását, fegyveresen támadt Tátikára. Tamás sümegi várnagy és katonái, valamint Pethőkkel régóta ellenséges viszonyba lévő Csabi Balázs és Hertelendy Mátyás erőszakkal megszállták a várat. A hatalmaskodás alkalmával Pethőket nem találták, amely vár továbbra is a birtokában maradt, de a pereskedés a veszprémi püspökséggel folytatódott a XVI. században is.
1508-ban Gersei Pethő János, Tamás és Ferenc volt Tátika gazdái. A magyar Lázár secretarius, híres Tabula Hungaria térképén is szerepel a „Tadika” vár, amely 1528 májusában jelent meg és Magyarország Mohács előtti állapotát rögzítette.
[Lázár térkép részleten 1528 előtt]
1537. év decemberében a már János király párti - a mohácsi csatát túlélő - Enyingi Török János megtorlása alapján, Mekcsey István kapitány hatszáz lovasával megtámadta a Tátika uradalmat is. A Pethő családon belüli politikai ellentétek miatt Tátika várát átadták a Pethők, Török Bálintnak, de azt nem vesztették el. A családon belüli feszültségek hatalmaskodásokban is megtestesülnek ezt követően.
1538. január 22-én Szent Vince ünnepe körül, Kecsethy Márton veszprémi püspök fegyveres emberei, többek között Tobozkői Pál a sümegi várból indulva katonákkal - árulás útján -elfoglalták Tátika várát, Gersei Pethő Antal foglyul ejtették, feleségét elűzték a várból. A korabeli leírások szerint a püspök kezére kerültek a - török veszély miatt már 1532-től ide menekített - a család és rokonság, a környékbeli nemesi és nem nemesi családok, az örvényesi, keszthelyi egyházak, a segesdi és szentléleki monostorok valamint a pálos kolostorok értéktárgyai, arany és ezüst tárgyai, ruhái, kincsei és pénzei melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a 100.000 magyar arany forintot. Emiatt Gersei Pethő Ferenc özvegye, sógorai és gyermekei személyesen vádat emeltek az ország rendjei előtt a püspök ellen. Bár 1538. június 6-án megegyezés jött létre a felek között, a püspök még 1543-ig bizonyosan elfoglalva tartotta a várat.
A vár sikeres visszaszerzése után az 1537 és 1538-as harcokban elszenvedett sérülések kijavítására is sor került. 1545-ben Gersei Pethő Péter „Thadyka” várának restaurálásával és Kemend várának fenntartásával kapcsolatban kénytelen volt Devecseri Csoron Andrástól 4000 magyar forintot kölcsönvenni. Az összeg ellenében lekötötte Csoronnak és családjának Zala és Vas megyében levő különböző birtokrészeit. Majd később 1552-ben azokat el is zálogosítja tartozása fejében.
[Zala vármegye pecsétlenyomata 1550]
1550-től a környéken, meg megújuló portyázó törökök kedvenc útvonala Tátika vára alatt haladt el. 1554-ben Nádasdy Tamás nádor a Gersei Pethő család tátikai résztulajdonosainak intézett fenyegető leveléből tudomást szerzünk a várárok által övezett vár és környezetének elhanyagoltságáról, amelyben annak őrzését és a várnak a gondoskodását követeli meg, büntetés terhe mellett.1555-ben már a fehérvári török is tudomást szerzett a vár állapotáról.
[XVI. században magyar (huszár) - török lovas katonák]
Mindezek ellenére a végvár fontos helyet foglalt el a védelmi stratégiában, és Csányi Ákos kanizsai tiszttartó még abban az évben javasolja Nádasdy Tamás nádornak, hogy tartsanak benne rendes zsoldos őrséget a Pethőék, ha pedig nem teszik, ki kell sajátítani a királynak.
Tátika megerősítését - többek között - 1561-ben elrendelik, de Pethőék nem sok hajlandóságot mutatnak erre. Pethőék nem ismerték fel a veszedelmet, de Zala megye Nádasdy Tamás nádori egységéből a nagy veszélyre tekintettel katonákat küldenek Tátikára.
A török veszély állandósul a környéken. 1561-ben II. János királyi parancsára meglátogatta Keszthellyel együtt Rátóti Gyulaffy László királyi lovaskapitány, hogy jelentést tegyen, harci értékéről valamin arról, érdemes megerősíteni a török ellen. Ezután a kiterjedt Pethő rokonság újabb királyi parancs értelmében 16 főnyi (darabontot) őrséget tartott a várban, megjegyezve, hogy annak megtartására ostrom esetén elégtelenek.
1562-ben a Pethő családi tanácskozás úgy döntött, hogy „Tádikában nyolc kapu alatt két virrasztót és egy jámbor porkolábot tartyunk..” A vár védelmére a kisszámú őrség valóban nem volt megfelelő. Tátika vára jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított, amely tulajdonképpen csak erődített úri lakássá vált, melynek a XVI. században már hadászati jelentősége nem volt.
1566-ot követően Tátika birtokosai egyéb birtokaiknak pusztulása miatt nagyrészt elhagyták a várat és amelyet zálogba adtak Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitánynak. A vár élére Tahy Ferenc főkapitány (supremus capitaneus) áll, az 1563-ban Pozsonyban, az országgyűlésen nyert tiszte alapján.
Az 1572-es török portyák súlyos károkat okoztak a tátikai vártartományban, annak jövedelme többé nem fedezte a vár fenntartását. Talán ebből az időből származhatott az alábbi mondás:
„Tátika és Rezi vár dolgát ebre bízták, ebül vették hasznát”
1571 környékéről ismert - felmérése alapján - az itáliai (talján) császári hadmérnök Giulio Turco nézeti rajza távolról, a várról. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Véd művei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.
1585-ből tudjuk Gersei Pethő Pál tiltakozásából, hogy az osztályos testvérei a Tátika várban az elrendelt katonaságot nem tartják.1586-ban a Zrínyi grófhoz küldött követek azzal a kéréssel fordulnak Rudolf királyhoz, hogy vegyék ki a királyi várak (arces regii) közül Tátikát mivel a katonaság fenntartása ezekben a várakban meghaladja a Pethő család erejét.
A vég 1589. március 6-án érte el, amikor királyi országrész területén található várat, egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit.
Egy 1592-es oklevél, mint már „castrum dirutum”azaz romként írja le az egykori Tátika várat. Az elszegényedő, rossz anyagi helyzetben lévő Gersei Pethő família többé már nem építtette azt újjá.
[Vincenzo Maria Coronelli olasz történész, geográfus 1687. évben Párizsban kiadott réznyomatos térképének (La Royaume de Hongrie) részlete].
A vár végleges sorsa 1713-ban pecsételődött meg, amikor Mercy császári tábornok csapatai hadgyakorlat alkalmával felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a hivatalosan megerősítve birtokot szerző és ebből később hitbizományt szervezett Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak, amelyet már korábban 1722-től zálogba vettek.
…
[1800-ban egy felmérés]
[Tátika vára 1848-ban Szerelmey Miklós rajza alapján]
A várromról Rómer Flóris hagyatékában fennmaradt Berg Károly-féle felmérés mondott mindeddig a legtöbbet. A felmérés alapján készített alaprajz szerint a vár kelti részén állt a kétméteres falvastagságú, kb. 9 x 11 méter öregtorony, melyhez nyugat felől különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei maradtak meg a legjobb állapotban. Ezt az alaprajzot tette közzé 1907-ben Békeffy Remig.
Hencz Antal és Berg Károly építészeknek a Rómer hagyatékban megmaradt felmérési rajza szerint 1860 körül még megállapítható volt - Turco rajzától kissé eltérően -, hogy a hegycsúcson nagyméretű torony, ahhoz kapcsolódó palotaszárny, előtte keskeny és hosszú udvar, az udvar délkeleti sarkában kaputorony alkotta a várat.
A vár jelentős rommaradványai még a XX. század első felében is gondozott állapotban voltak. 1959 óta azonban az erdővel benőtt rom rendkívül veszélyes állapotban volt, és ledőléssel fenyegetett. A Magyar Államkincstár megbízásából 1998-tól romkonzerválási, állagmegőrző munkák kezdődtek. Ennek során kitisztításra került a vár belterületének növényzete és a megmaradt északi falrészek megerősítése és kifugázása is megtörtént, a falkoronák lezárásának kivételével. Régészeti feltárásra mindeddig nem került sor.
A Berg-féle felmérés óta eltűnt a vár déli oldalának szinte minden falrészlete, és mára csak egy nagyobb halom mutatja még a század első felében is állt kaputorony helyét. A ma álló romok leglátványosabb része az északi falhoz tapadó palota maradványai, ahol az egykori pince, jelentős dongaboltozatos részletei maradtak meg. A fölötte egykor elhelyezkedő boltozatos helyiségek lenyomatai a falon szintén megfigyelhetők. A második emeletre ma már csak a födémmaradványokból következtethetünk. Ugyancsak jelentős, de kevésbé látványos falrészletek találhatók a vár nyugati oldalán, ahol az összeomlott épületek fölé egy geodéziai alappont került elhelyezésre.
Több évszázados pusztulása után, 2000-ben Zalaszántó Község Önkormányzatának kezdeményezésére a Kincstári Vagyoni Igazgatóság elkészíttette a vár felmérését és állagmegóvási terveit. Tervező Czigány István, MÉRMŰ 2000 Építész Iroda, műemléki szakértő dr. Vándor László. A konzerválási munkák művezetését, szakmai irányítását szintén dr. Vándor László végezte. A Tátika vár történetének teljesebb megismeréséhez Bozóki Lajos, Nagy Veronika, Szatlóczki Gábor és Dr. Dénes József publikációja nyújtott segítséget.
Giulio Turco távolról ábrázolt, nézeti rajza és Berg Károly-féle felmérési alaprajz összehasonlítása
Tátika falu
Hidegkút pusztától délkeltre, Vátkától északra annak közvetlen közelében a Tátika (Várad) hegyet is magába foglalva találjuk. Hidegkút pusztától délre a Pesthy Frigyes a Tátika hegy oldalán „Szent Kereszt” nevű kápolna romot említ. Feltehetően Tátika falut az un. alsó vagy külső Tátika várral szervesen együtt a Tadeuka nemzetség birtokolhatta talán már a XIII. század elejétől, de lehet, hogy már jóval ezt megelőzően is. II. Thadeuka (Tádé) halála után birtokai és a falu Lukács, Gothalum és Miklós nevű fiaira szállt. Ezt követően a Kaplony nemzetségű Zlaudus veszprémi püspök tulajdona a kis falu is ekkor.
Ismert história:
Tátika hegyen a vár alatt egy 1341. május 3-án íródott oklevél említ 30 háznépet illetve várnépet [megközelítőleg 150 lakossal] és Szent Kereszt tiszteletére épített egyházat, vagyis kis kápolnát.1358-ban I. Lajos király vár jobbágyai, valamint még az utoljára a források külön Tátika falu lakosaiként említett jobbágyok, már annyira erősnek érzik magukat, hogy hatalmaskodni is merészeltek, erőszakkal elfoglalták a Vátkai család birtokának egy részét. Vátka és egymáshoz nagyon közeli Tátika önálló falu a XIV. század vége felé olvadhatott össze.
[Tátika másik rekonstrukciós elképzelés szerint Ferenc Tamás grafikája alapján]
Tátika feljegyzett várnagyai:
[A várnagyok (castellanus) fontos feladatokat láttak el, a birtok felelős vezetőjeként gondoskodtak a vár fenntartásáról és védelméről és eljártak uruk minden ügyében.]
1321-1328: Raholcai Tót Lőrinc
1399: Simon Márton
1403: Gersei Pethő János
1407-1408: Vitéz Mihály
1415: Fenéki Miklós
1422: Apáti Miklós
1421-1424: Gersei Pethő János
1424-1426: Gersei Pethő László
1431: Gárdonyi Antal
1437:Beréndi Pál, Uzsai Gál
1447: Beréndi Pál, Berei Kálmán, Sólymos György, Hásságyi Mihály
1459-1461: Rumi Osvald
1501-1502: Deregdi/Dörögdi Antal
1503: Jakab
1563-1567:Tahy Ferenc
„Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!”
A Tátika vár megközelítése:
Zalaszántó település Tátika nevezetű presszójától, [Fő utca 93.] amely az Országos Kéktúra bélyegzőhelye, a Sümegre vezető úton egyenesen haladva (északi irányban) 2,5 km után Hidegkútra érkezünk. Itt jobbra fordulva a kijelölt ösvényen egyenesen, felfelé haladva 35 perces kényelmes sétával, ~ 1,4 km után érhető el.
